...

Írta: éjszárny zöldi

magad sem érted mi húz vissza újra és újra ide, ugye?
mit remélsz? talán, hogy találsz valamit, ami segít hinni és megnyílni újra, hogy megint olyan boldog lehess, és ne legyen ilyen nehéz?
mindened megvan ahhoz, hogy bízz. lassan másfél éve minden nap bizonyítok neked. mire van még szükséged?
bárcsak mondanád... mert tudod, megteheted.
nem félve, sírva, szégyenkezve kell visszajönni újra és újra... hanem elmenni nem kell. azt hiszed tévedek?
akkor miért olvasod...? mert szeretsz, ahogy én is...
miért akkor akarsz majd szólni, amikor már nem találsz?

elfogytak a szavak... bár ha újra olvasnád mindazt, amit az elmúlt két hétben, azt hiszem új szavakat, új mondatokat találnál a régebben olvasottakban is... szóval már csak ott...
bárcsak pont most lenne erõd szeretni.

ne haragudj, én nem bírom tovább. hányadszor kell végignéznem, ahogy elmenekülsz és összetörsz mindent? féltelek, szeretlek. és megint végig kell csinálnom... látni ahogy meghal az a boldog, csodálatos lány...
bárcsak lenne erõd szeretni... istenem, bárcsak...
egyetlen szó kellene...