éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

Bán András (éjszárny zöldi) - utazás (széttörik minden) (zene is)

Írta: éjszárny zöldi

széttörik minden.a fáradtság kése minden mozdulatban.még egy utca.lassan elvesztem a kapcsolatot a testtel.köd és éjszaka.utazássá válik az autóút.a fények új képekbe folynak. félelem.roppanások a tudat tornyában.besüllyed.lüktetni,lebegni,létezni kezd a távoli. álmok.furcsa szövedékké válik a tér.érzékelés feslett rongyaiba kapaszkodom.az õrület ellen vibrálás.zuhanó,lecsapódó gondolatok.a mondatok elmorzsolódnak. a szavak közt táguló csendet megtölti a fantázia.
(éjszaka forró mély sötét
nehéz álmokat visz a vér
sûrû felhõket ölt az ég
éjszaka forró mély sötét
lángot vet lassan parázsnak
leereszkedik a varázslat
éjszaka forró mély sötét
alakot ölt a varázsló
hullámzó árok csendben a szó)
még bélyeg.suhanunk az autóval. az ismerõs szigetek között fehér éjszaka.derengés.látomások.kemény határozott vonalakkal rajzolt fénykép. kiugranak a kontúrok,rajzfilmmesévé változik a valóság.zuhanok.fluoreszkáló ívek kísérik a rohanást.mély hangörvények.dob.felbukkanunk újra a város pereménél. félelem.megint mióta nem aludtam.talán megõrülök.folyik idõ és látomások. sötét csobogás.az ajtó már ismerõs.hazaértem.kinyitom.villanásokban visszatér a délután.mintha csak egy álomban létezett volna.víz a kádban.csukott szemmel lebegek.
amit látni kell az túl van az érzékelhetõn.
amit látni kell az túl van az érzékelhetõn.
forró,ölelõ lebegés. a hab elmélyül a villanyfényben.fehér lesz minden.csillagok világítanak a végtelen érzetét sugározva. lebegés a vízben. úgy kellene egy toll hogy leírjam amit látok,és mégis,mikor már itt van,mintha kevés lenne a látomás körülrajzolásához.zsibbadás.béna láb. a madár a kertben. a sérült gyönyörû madár. szárnycsapások a szekrénybõl. mintha élnék. és talán újra tudok írni. a tollai zöld és narancssárga kék és égnek a színek. injekció. állatorvos. a gyûrû a madár lábán. pihenj. maradj amíg újra feléledsz. próbálom megfogni a délutánt. az utazás értelmét keresem, az életet próbálom megfogni, mintha a kéz, a gondolat nem része volna. vágyom egy érintésre. egy ölelésért megváltanám a világot. írok újra és újra. levelek az ismeretlennek. talán megtalálsz. néma szálak ereszkednek a rengetegbe. kereslek. örvények . fáradtság. kell még valami. még húzok egy csíkot. lüktetés. hallucinációk. a rétegek elmozdulnak.a tapétán a festett vonalak emelkednek tágulnak és köztük vagyok. elmélyül a fény. a sárga árnyalatai. gyertyaláng. pókháló. tiszta minták az idõn túl. fekszem. gondolkodom. visszacsapódó álmok képei. hangulatváltozás. emlékek. villanások. kell még valami.

kell még valami hogy visszaadhassam azokat az éveket. túl mély mindig hogy elérjek odáig a szavakkal.