éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

Bán András (éjszárny zöldi) - voltak álmok (zene is)

Írta: éjszárny zöldi

voltak álmok a füstben
egy másik igazság
új világok nyíltak benned
ilyennek akartad az éjszakát

másik valóság éget
ott van a szavak közt a csendben
ölelnéd még az életet
de semmi sincsen már rendben

kerested folyton a választ
mondd létezik-e a fény
tudud ha nem volnál fáradt
még minden álmodat szeretnéd

világok égtek benned
ezer álomban élt a hit
mégis keserû lett a vágy
ha igazán szerettél valakit

ezer álomban voltál tûz
mégis hamuvá lettél
érzed ahogy az éjbe fúlsz
mégis a fény felé mennél

sohasem józanon mész hazafelé
valamit mindig éget a véred
kell hogy tépj hogy repüljél
hogy igazibb legyen az élet

sorsod lett a néma ég
vakon úszol a fény felé
valami hajt sodor a végzet
elnyelnek végleg a képzelt képek

keresnéd folyton a választ
élsz de mire jó az élet
miért van ha valaki választ
majdnem biztos hogy téved

nehéz csendben a szavak között
félholtra égve fázol
üvöltened az emlékeid
ürességben ázol

amikor sodor az álom sohasem fázol
az sem számít ki lettél
megõrülve sohanincs tájon
soha nincs elég emlék

zuhanás nem lesz sohasem vége
érzed hogy a tested fogvatart téged
zuhanás nem lezs sohasem vége
örvényekben emészt halálba az élet

ezüstcseppekben érkezel
esõbe fordul az ég
beléd lát a végtelen
ködöt szitál a szürkeség