rámborul az éjszaka
csendes szárnyakaon utazom
a felhõk mögött a néma hold
titokban kísér utamon
emlékek között a hûvös szél
úgy oson mint a fájdalom
bennem élsz mintha lennél még
ránc vagyok csak az álmokon
szótlan vagy az álmaimban
hiába kérnélek vissza már
lehunyt szemmel hulló hangok
viaszillat gyertyaláng
itt nem létezik a tudat
a láz mutatja az utat
és lennék fény ha lehetnék
mert neked írom a dalt

az álmokban a fényeken túl
rámnézel és újra vagy
és nincsen szó csak érezlek
mintha dúdolgatnék egy régi dalt

táncolunk az idõben
szikrák szórják a vágyakat
ha igaz a tûz ami engem éget
ne hazudj nekem hogy nem akarsz
a tûzben játszom láng vagyok
és fekete égen a csillagok
a sors talán az idõben
és ezüst cseppek az esõben
zuhanok õsszel a levelekkel
ahogy fák vesztik a lombjukat
és érted nyúlok a semmiben
mert neked írom a dalt

az álmokban a fényeken túl
rámnézel és újra vagy
és nincsen szó csak érezlek
mintha dúdolgatnék egy régi dalt