emlékezz
gondolatban ma is
megmaradtunk emléknek
belõlünk egy messzi létezés kiált
ahogy száradó morzsák tartják
cserepeikben a tegnapi vacsorát
ezerarcú tanút nemesít a sors
világnyi vize sodor
minden képet, születõ, múló formát
vérbõl változásból állít
a semmi kapuinál örök oltárt
és benne az életem
mint szembefordított tükrök rabjaként
ébredezõ végtelen
így emésztjük az éjszakát
mint lustán ívelõ álomcsipke
még hiszem hogy ez valami más
kicsit isten és kicsit te
hová zuhanunk ma éjjel
milyen képeket fest a varázslat
tudom-e mikor van vége
maradok-e lángnak, parázsnak
így kereslek téged is, fényt
csapongó gondolat-szárnnyal
telihold pillangó issza
a sötét nektárt, ködben nyújtózik a rét
csillagröptét vigyázzák az árnyak
a reményt hozod vissza
a varázsló hídjainál
fordul zuhanásba az õrület
megnyílt minden csoda, ha már
élni csak ennyi lett
élni évek ablakain át
tengermély kék hegyeket
rajzol estébe ezüst sugár
legendák, mitoszok, emlékezet
itt voltam mindig, ránc
teremtõ képzelet köpenyében
harmat, esõ, borul körém láng
idõ fonatai izzásban, éjben, égben
örvény a halvány derengésben, erõ
ösvényt vet elém az ismeretlen
kincsét mutatja a néma erdõ
gondolatnak, parázsnak, képzeletnek