éjszárny zöldi, azaz bán andrás versei

Bán András (éjszárny zöldi) - gondolatnak, parázsnak

Írta: éjszárny zöldi

emlékezz

gondolatban ma is
megmaradtunk emléknek

belõlünk egy messzi létezés kiált
ahogy száradó morzsák tartják
cserepeikben a tegnapi vacsorát
ezerarcú tanút nemesít a sors
világnyi vize sodor
minden képet, születõ, múló formát
vérbõl változásból állít
a semmi kapuinál örök oltárt

és benne az életem
mint szembefordított tükrök rabjaként
ébredezõ végtelen

így emésztjük az éjszakát
mint lustán ívelõ álomcsipke
még hiszem hogy ez valami más
kicsit isten és kicsit te

hová zuhanunk ma éjjel
milyen képeket fest a varázslat
tudom-e mikor van vége
maradok-e lángnak, parázsnak

így kereslek téged is, fényt
csapongó gondolat-szárnnyal
telihold pillangó issza
a sötét nektárt, ködben nyújtózik a rét
csillagröptét vigyázzák az árnyak
a reményt hozod vissza

a varázsló hídjainál
fordul zuhanásba az õrület
megnyílt minden csoda, ha már
élni csak ennyi lett

élni évek ablakain át
tengermély kék hegyeket
rajzol estébe ezüst sugár
legendák, mitoszok, emlékezet

itt voltam mindig, ránc
teremtõ képzelet köpenyében
harmat, esõ, borul körém láng
idõ fonatai izzásban, éjben, égben
örvény a halvány derengésben, erõ
ösvényt vet elém az ismeretlen
kincsét mutatja a néma erdõ
gondolatnak, parázsnak, képzeletnek