Bán András (éjszárny zöldi)
 - árnytól árnyig

adj nekem életet még
csak úszom árnytól árnyig
füvet adj, még reményt
hogy bírjam holnap éjszakáig

ugye olyan lesz talán
a halál is
az újabb út árnytól árnyig
mint idõt veszített lebegés
álmodni görcsös lázban veled és
tudni nincs más élet
nincs feledés

árnytól árnyig
sötétben ázom, s mint én-
lassan mozdul a levegõ
élni még, élni
ahogy álmodik a temetõ

árnytól árnyig
velem vénül, fárad
felveszi a lélek ráncait
a hús és gyengül sápad
fûért nyúl és füstben árad
leoldja láncait a test
árnytól árnyig sötétedik
így válik bennem vérré az est

félálomban felderengõ látomások
a tudat barázdáiban isten sír
érkezésed elõtt szétfoszlik és int: majd ír
veled él és születik az álom
körötted gyûrûzik teljessé a kép
a vágy átkúszik minden árkon
minden rezdülés fájdalom, érintésed vér
ha már elszakít az ébredés

ma már csak ott vagy nekem
ahol ahol összeér drog-éj-álom
úgy borulsz még körém
mint levegõ érintése szürke szender-szárnyon